A 15 évnyi tanácsadói munkánkból számos hasznos, sőt karitatív kezdeményezésünk született. Egyik a humorterápiás kórházi programunk. Ha teheted, kérlek, ne menj el mellette! Sajnos te is lehetsz és a környezetedben is lehetnek egyszer betegek :( Segíts, hogy együtt segíthessünk: 💔 SZERETHETŐ KÓRHÁZ ❤

PHD DR. KOLLÁR ÜZENETE: FŐZZÜNK PONYVAREGÉNYBŐL!

Főzzünk ma mondjuk ponyvaregényből!

Még mindig (húsz év után is) izgalmas mozgó képet alkot rólunk Tarantino Ponyvaregénye. A film -- egyéb, a kilencvenes években készült alkotásokkal együtt (például Trainspotting, Mátrix) – nem csupán kultusz- és identitásteremtő, hanem a 21. századi információs társadalom számára is vonzó látomás az építő rombolás kultúrájáról. Ponyvaregény innovatív módon ábrázolja azt az Erotikus Miliőt, amelyben a reflektálatlan butaságra épülő, kanos, viagrásított tömegkultúra, illetve a valóságtól önmagát elzáró, ezáltal hatástalanná (impotenssé lett) magaskultúra találkozik Tarantino boncasztalán. Vincent Vega és társai a tömegkultúrából, a gettónyelv elevenen ható durvaságaiból rombolva építik az Erotika Katedrálisát úgy, hogy közben folyamatosan az élet értelméről gondolkodnak, amit talán észre sem vesznek. Egy biztos: nem lankaszt le a dumájuk, nem kell hosszan emésztgetnünk, hogy lefordítsuk magunknak. Élvezettel és megdöbbenve hallgatjuk őket már húsz éve. Zabáljuk ezt a dumát. Miközben ők azt üzenik: zabálj kevesebbet! Spontán módon etetik egymást és minket bullshitbe csomagolt finomságaikkal.

Julce a táskavisszaszerző-akció közben szigorúan csak egy harapást eszik Brett Big Kahuna Burgeréből, amit egy korty sprite-tal öblít le, hogy aztán folytatódjék az ördögi cselekmény.

Az erotikus élmény a mértéktelen zabálás és az aszketikus koplalás  határán egyensúlyozva élhető át. Vincenték virtuóz módon nyomatják a bullshit és a csend között, ezért újra és újra bevesszük könnyen emészthető, nem túl tömény, de tápanyagban gazdag dumáikat.

Az erotikus tarantinoi miliőben elfogyasztott étel: "DURVA, DE FINOM"!

Pont, ahogy a ZK-KÚRA.

PhD Dr. Kollár József: Mindenki táncolt (Majka)?

Majka legújabb videóklipje, a Mindenki táncol című, azokba a borzongatóan izgalmas kilencvenes évekbe kalauzol, amelyekben a Ponyvaregény (1994), a Trainspotting (1996) vagy éppen Macskajaj (1997) szedte áldozatait, de-formálta az ifjúságot. Vagyis abba a posztkádáriasan nomádkodó korszakba, amelynek vándorai ponyvaregénnyel a kezükben, tágra zárt szemekkel (vö. Kubrick:

Tágra zárt szemek, 1999.) lesték a vonatokat, míg be nem zakatolt a lehetséges macskajaj életük aktuális buli-állomására. Minhárom filmben központi szerepet kap az elmélkedésre  és bullshitelésre csábító posztmodern WC, mintegy láthatóvá téve, hogy időnként, ha úgy adódik, nem is olyan könnyű kicsikarni a boldogságot.

Mindhárom filmet körbelengi a magas, az alacsony és (a kettő feszültségében élő) köztes, neonomád-kultúra miliője. Pontosabban a köztes kultúra -- melynek legfőbb jelszava az: LET’S ACTION! --, integrálja a másik kettőt.

Majka klipjében a hiphop az a köztes ACTION-MILIŐ, amely közvetít a posztproletár attitűd, a lakodalmas rockot idéző bullshit-panelek, valamint az önreflexíven kritikus posztértelmiségi hangvétel, látványvilág és (az időnként szellemes) zenei megoldás között.

A Mindenki táncol néhány percig elhiteti velünk, hogy szarból is lehet aranyat csinálni, legalábbis ezüstöt.

Emberszelidítő

Szia!

Mivel kutya vagyok és még nem tudok beszélni, ezért elugatom Neked. Ne félj, ez teljesen más műfaj, mint a morgás, leugatás vagy beugatás! Számtalan kutatás folyik arról, hogy mi kutyák hányféleképpen tudunk ugatni. Sok-sok lehetőség közül én most elővarázsolom Neked a leggordonkahangúbb, legszinbádosabb ugatásomat. Remélem bizonyítani tudom, hogy valódi szakértője vagyok az életednek.

Hogy mit  tanulhatsz tőlem? Az itt és most művészetét. Ha törődsz velem és gondoskodsz rólam, akkor én cserébe megajándékozlak a jelenlét derűjével. Hűséges leszek hozzád és közös ős-jelenünkhöz. Egyszerre változom át a gyerekeddé és a farkasoddá.

Farkas-ősöm úgy néz Rád izzó tekintetével az évezredek homályából, mint rég halott őseidre annak idején. A barátod leszek: ha megszelidítesz, én megvadítalak. Észre sem veszed és megtanulsz a farkasoddal táncolni. A holt vidékbe is életet lehelő nagyvárosi farkast idomítok belőled. Ha törődsz velem, egyszerre válhatsz a gyerekemmé és a farkasommá. Felnevellek, mint Romulust és Remust az anyafarkas, te pedig engem. Ahogy írva vagyon a Dzsungel könyvében. Ha hiszel nekem, fogd a pórázt és induljunk! Egyszer te vezetsz, egyszer én. Let’s dance! „Jó vadászatot!”

Szép napokat kíván: a Te csavargás közben is hű Kutyád.